Lorakson

A Loraxon egy cefalosporin-sorozat antibiotikum.

Kiadási forma és összetétel

A Loraxont por alakjában állítják elő intravénás és intramuszkuláris adagolásra: kristályos, fehérből sárgás színű, fehér színű (10 ml átlátszó üvegpalackban, 1 palack vagy 1 üveg 1 ampulla oldószerrel vagy 12 palack kartondoboz).

A gyógyszer 1 palackjának összetétele tartalmazza a hatóanyagot: ceftriaxon - 0,5 vagy 1 g (nátriumsó formájában).

Oldószer: injekcióhoz való víz - 5 vagy 10 ml.

Használati utasítások

A Loraxont a következő fertőző és gyulladásos betegségek kezelésére írják fel: a hatóanyag hatása (Ceftriaxone) érzékeny mikroorganizmusok:

• Az ízületek, a csontok, a bőr, a húgyutak, a vese, az ENT szervek, a hasüreg (beleértve a peritonitist, az epeutak és a gyomor-bélrendszer gyulladásos betegségeit), légúti tractus (beleértve a tüdőgyulladást), nemi szervek (beleértve a gonorrhoea) fertőzéseit;
• agyhártyagyulladás;
• szepszis;
• Fertőző betegségek csökkent immunitású betegekben.

A gyógyszert a postoperatív időszakban is használják a fertőzések megelőzésére.

Ellenjavallatok

• A terhesség első trimeszterében;
• A cefalosporinokkal és a penicillinekkel szembeni túlérzékenység.

A Loraxon-t óvatosan kell alkalmazni a koraszülött csecsemők, a szoptatás és a terhes nők 2-3 trimeszterében, valamint az újszülöttek hiperbilirubinémiájára, máj- és veseelégtelenségre, nem specifikus fekélyes vastagbélgyulladásra, vastagbélgyulladásra vagy bélgyulladásra antibakteriális szerek alkalmazásával kapcsolatban.

Adagolás és adminisztráció

A Loraxont intramuszkulárisan és intravénásan alkalmazzák.

A 12 éves gyermekek és a felnőttek esetében az átlagos napi adag általában 1-2 g. Egyszeri adagot naponta egyszer (24 óra elteltével) alkalmaznak. A mérsékelt érzékenységű kórokozók által okozott fertőzések vagy súlyos esetekben a napi adag 4 g-ra emelhető.

A 2 hetes újszülöttek ajánlott 20-50 mg / kg Loraxon naponta 1 alkalommal. A napi dózis csecsemők és 12 éves gyermekek esetében 20-75 mg / kg. Az 50 kg-os testtömegű gyermekek felnőtt adagokban kerülnek felírásra.

50 mg / ttkg-nál nagyobb dózisok alkalmazása esetén a Loraxont intravénás infúzió formájában kell beadni. Az infúzió időtartama - legalább 30 perc.

A kezelés időtartamát indikációk határozzák meg.

A bakteriális meningitis kezelésében gyermekeknél (beleértve az újszülötteket is) a kezdeti dózis 100 mg / testtömeg kg, a felhasználás gyakorisága naponta 1 alkalommal történik. A maximális adag napi 4 g. A kórokozó azonosítása és érzékenysége meghatározása után az adagot ennek megfelelően csökkenteni kell. A legjobb eredményeket általában a következő kezelési feltételekkel érik el:

• Neisseria meningitidis - 4 nap;
• Streptococcus pneumonia - 7 nap;
• Haemophilus influenzae - 6 nap;
• Érzékeny Enterobacteriacease - 10-14 nap.

A penicillináz nem képző vagy formáló törzsek által okozott gonorrhoea kezelésére javasolt adag 250 mg egyszer. A hatóanyagot intramuszkulárisan kell beadni.

Profilaktikus célokra, a fertőzött vagy feltételezett fertőzött műtéti beavatkozások elvégzése előtt, a fertőzés veszélyétől függően, egy adag Loraxont ajánlott 30-90 perccel a műtét előtt 1-2 g adagban.

Károsodott veseműködésű betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance több mint 10 ml / perc, a normális májfunkció függvényében nem szükséges csökkenteni a gyógyszer adagját. Súlyos veseelégtelenség (kreatinin-clearance kevesebb, mint 10 ml / perc) a napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.

A máj funkcionális rendellenességeivel (feltéve, hogy a veseműködést megőrzik) a Loraxon dózisa nem csökken. A vesék és a máj egyidejű súlyos patológiájával rendszeresen monitorozni kell a ceftriaxon szérumkoncentrációját. A hemodialízisben szenvedő betegeknek nem kell változtatniuk a Loraxon adagját ezen eljárás után.

Intramuszkuláris adagolás esetén 1 g hatóanyagot fel kell hígítani 3,5 ml 1% -os lidokain-oldatban. A Loraxont mélyen a fenék izomba fecskendezik be, nem ajánlott több mint 1 g hatóanyagot injektálni egy fenéken. A lidokain oldat nem adható intravénásán.

Intravénás injekcióként 1 g port hígítunk 10 ml steril desztillált vízben. A Loraxont 2-4 perc alatt lassan adják be.

Intravénás infúzióhoz 2 g hatóanyagot kb. 40 ml kalciummentes oldatban hígítanak, például 0,9% -os nátrium-klorid-oldatban, 5% -os fruktózoldatban, 10% vagy 5% -os dextrózoldatban. Az intravénás infúzió időtartama legalább 30 perc legyen.

Mellékhatások

A terápia során a következő rendellenességek alakulhatnak ki:

• Emésztőrendszer: ízérzés, hányás, hányinger, stomatitis, flatulencia, székrekedés vagy hasmenés, hasi fájdalom, glossitis, pseudomembranos enterocolitis, dysbacteriosis, károsodott májfunkció (fokozott májelégteljesítmény, ritkán bilirubin vagy alkalikus foszfatáz) kolesztiás sárgaság;
• Vese rendszer: károsodott vesefunkció (hypercreatininemia, azotemia, cylindruria, anuria, fokozott vér karbamid, glycosuria, oliguria, hematuria);
• Hematopoietikus rendszer: granulocytopenia, leukopenia, lymphopenia, prothrombin idő meghosszabbítása, neutropenia, hypocoagulatio, thrombocytosis, hemolyticus anaemia, thrombocytopenia, plazma koagulációs faktorok (II, VII, IX, X) koncentrációjának csökkenése;
• Allergiás reakciók: kiütés, urticaria, láz vagy hidegrázás, viszketés; ritkán, eozinofil, angioödéma, anafilaxiás sokk, bronchospasmus, szérum betegség, polimorf exudatív erythema (beleértve a Stevens-Johnson szindrómát);
• Helyi reakciók: fájdalom a vénán, phlebitis, infiltráció és fájdalom az intramuszkuláris injekció helyén;
• Egyéb: superinfection, candidiasis, szédülés, fejfájás, orrvérzés.

Különleges utasítások

Egyidejű súlyos máj- és veseelégtelenség esetén ajánlott a Loraxon plazmakoncentrációjának rendszeres ellenőrzése. A hemodialízisben szenvedő betegeknek monitorozniuk kell a ceftriaxon plazma plazmakoncentrációját, mivel ezekben az esetekben a kiválasztás sebessége csökkenhet.

A hosszantartó terápia rendszeresen monitorozza a vesék és a máj funkcionális állapotának mutatóit, a perifériás vér képét.

Ritka esetekben az epehólyag ultrahang (ultrahang) kíséri az áramkimaradás, amely eltűnt a Loraxon törlése után (még akkor is, ha ez a jelenséget a megfelelő hipokondrium fájdalma kísérte, a gyógyszer további alkalmazása és a tüneti kezelés javasolt).

Az alkoholfogyasztás (etanol) a terápia során ellenjavallt, mivel diszulfiramszerű hatásokat (alacsonyabb vérnyomást, hányást, arctisztítást, gyomor görcsöket, émelygést, fejfájást, tachycardiát, légszomjat) okozhat.

Annak ellenére, hogy az összes cefalosporin antibiotikumot tartalmazó részletes történeteket összegyűjtöttük, lehetetlen kizárni az anafilaxiás sokk kialakulásának lehetőségét. Tüneteinek megjelenésével azonnali terápia szükséges (először az epinefrin intravénás alkalmazása, majd a glükokortikoszteroidok).

A kezelés alatt a gyengített és az idős betegek szükségessé tehetik a K-vitamin alkalmazását.

Mivel a Loraxon képes eltávolítani a szérumalbuminhoz társuló bilirubint, a készítmény alkalmazása újszülötteknél a hyperbilirubinémia és különösen a koraszülött újszülöttek esetében még nagyobb körültekintést igényel.

Kábítószer-kölcsönhatás

A loraxone és az aminoglikozidok közötti szinergizmus a számos gram-negatív baktériumnak való kitettség tekintetében megfigyelhető. Súlyos és életveszélyes fertőzések esetén közös találkozójuk ésszerű.

A Loraxon etanollal összeférhetetlen.

A nem szteroid gyulladásgátlók és a vérlemezkék aggregáció egyéb inhibitorai növelik a vérzés valószínűségét.

A Loraxone hüvelyes diuretikumokkal és más nefrotoxikus szerekkel való egyidejű kinevezése növeli a nephrotoxicitás kockázatát.

A ceftriaxon és az aminoglikozidok fizikai összeférhetetlensége miatt az ajánlott adagokban külön kell beadni.

Nem lehet a Loraxont egy másik antibiotikummal összekeverni egy fecskendőben vagy infúziós üvegben.

A tárolás feltételei

Sötétben tartandó, gyermekektől elzárva, legfeljebb 25 ° C-os hőmérsékleten.

Felhasználhatósági időtartam - 2 év.

A Lorakson elkészített oldatai kémiailag és fizikailag stabilak 6 órán át szobahőmérsékleten tárolva.